Japánban szerda délután rendkívüli sajtóértekezleten jelentette be lemondását Abe Shinzo miniszterelnök. A szigetország politikai történetében a 90. kormányfő nem egészen 1 év kormányzás után döntött úgy, hogy visszavonul. A 2006. szeptember 26. óta hivatalban levő Abe "baráti" kabinetjét több, kétes ügyekkel is kapcsolatba hozható tag alkotta. Távozása után, az ország meglévő problémái mellett felmerül a kérdés: merre tovább Japán?


Megbukott a "baráti" kormány. Merre tovább Japán?
2007. szeptember 12. - Hegyi Attila


Abe Shinzo (安倍 晋三) személyisége egyedülálló a Japán politika történetében. Ő az első miniszterelnök aki 1945 után született, így egyben ő a legfiatalabb is az eddigi kormányfők rangsorában. Megválasztásakor még jelentős népszerűségnek örvendhetett, de szokatlan kormányalakítása és ellentmondásos reformjavaslatai miatt ez folyamatosan csökkent, majd a nyár végi felsőházi választások idejére támogatottsága már annyira meggyengült, hogy a választásokon pártja az LDP, fennállásának eddigi legnagyobb kudarcát könyvelhette el: súlyos vereség a DPJ vezette ellenzéki koalícióval szemben.

Amikor 2006. őszén a Liberális Demokrata Párt tagsága egyértelmű többséggel kinevezte pártelnöknek, már tudható volt, hogy Koizumi Junichiro (小泉 純一郎) visszavonulása után ő lesz az ország elsőszámú vezetője. Egy héttel később, az alsóházban kétharmados többséget magáénak tudó LDP vezette koalíció szavazatainak köszönhetően 70 százalékos eredménnyel választották meg Miniszterelnöknek.

A "gyengehangú" Abe kinevezése után azonban olyan lépéseket tett, amelyekkel politikája megjósolhatóan lefelé ívelő útra tért. A választók között nem csupán a szokatlan reformötletek (például az 1947-es békealkotmány felülvizsgálata és a hazafias iskolai oktatás bevezetése) keltettek negatív visszhangot, de a hozzáértés követelménye nélkül ismerősökből, barátokból összeállított kormány is jelentősen rontotta az országvezetés népszerűségét. A mutatók akkor kezdtek el igazán zuhanni, amikor a kabinet több tagja is korrupciós- és szabálysértési botrányba keveredett. Abe hivatalba lépése után alig 5 hónappal a felmérések már egyértelműen a 40%-os lélektani határ alatti népszerűséget mutattak.

A korrupciós botrányok folytatódtak: májusban öngyilkos lett Toshikatsu Matsuoka (松岡 利勝) földművelésügyi miniszter, júniusban a közvéleményt felháborító kijelentésekett tett Kyuma Fumio (久間 章生) védelmi miniszter, aki néhány nappal később ezért lemondott. Júliusban pedig jött a hidegzuhany. A kiváló stratégának tartott Ozawa Ichiro (小沢 一郎) vezette ellenzéki Japán Demokratikus Párt (DPJ) fölényes győzelmet aratott a felsőházi választáson. Abe hatalma teljesen meggyengült, ám a vereség ellenére sem követte a "hagyományokat", nem mondott le és ezzel tovább erősítette az ellenszenvet a választók körében. Abe maradása valószínűleg taktikai döntés volt: megvárta míg pártjában személycserék lesznek és a liberális demokraták kormányfő-jelölt listáján olyasvalaki lép az első helyre, akivel az LDP ismét meg tudja erősíteni vezető helyét a japán belpolitikában. Augusztus elején ígéretett tett a kormány teljeskörű átalakítására, amit augusztus 27.-én végre is hajtott, de a gyakorlott politikusokkal újjászervezett kabinet sem segíthetett. Néhány nappal hivatalba lépésének egyéves évfordulója előtt népszerűségi indexe 30% alá esett, így a politikai szezon kezdetén - tehát a törvényhozás szempontjából elég rossz időpontban - lemondott.

A továbbiakban ügyvezetőként vezeti kormányát addig, amíg pártja meg nem találja utódját. Mint Abe megválasztása előtt, úgy most is sejthető, hogy követője -a jelenlegi felmérések szerint- jó eséllyel az LDP nemrégen megválasztott főtitkára Aso Taro (麻生 太郎) lehet. A korábbi külügyminiszter jóval nagyobb népszerűségnek örvend úgy politikai berkekben, mint a választók között. Családi múltjának, személyes pályafutásának és műveltségének köszönhetően rengeteg rajongója akad Japán szerte (különösen a nők körében). Az már most megállapítható, hogy amennyiben Aso lesz a következő miniszterelnök, erre a "rajongó táborra" szüksége is lesz, hiszen az Ozawa vezette ellenzék célja a júliusi siker óta egyértelműen az LDP által még ellenőrzött alsóház feloszlatása és előre hozott választások kierőszakolása a tényleges kormányváltás érdekében.

Az ország jövője tehát több irányba is fordulhat. Az LDP új kormányfőjének komoly harcra kell számítani nemcsak belpolitikai téren, de gazdaságilag és külpolitikailag is. Egy biztos a meglévő népszerűség hosszútávon kevés a sikerhez. Az új miniszterelnöknek keményen meg kell dolgoznia nemcsak a saját, de az ország sikeréért is.



A képek forrása: Mainichi

hozzászólás