A nagyobb japán áruházak kínálatukat különleges édességekkel színesítve, harcba szállnak a vevőkért. Az ellenfél nem más mint a Valentin-napra piros szívecskés dobozba csomagolt hagyományos csokoládé.



Készülődés a Valentin-napra - különleges édességekkel
2008. február 12. - Hegyi Attila

Hamarosan itt van Valentin és ilyenkor ellepik az üzletek polcait a piros csomagolású, szív formájú, hagyományos Valentin-napi édességek. Szív alakú dobozban, szív alakú csodoládé: ez az ami mindenkinek jár. Ráadásul Japánban ennek (is) egy kicsit különös módja van: se kártya, se szerelmes szép szavak, csak csokoládé... de az szívesen.

A japán csokis valentinozás valamikor az ötvenes évek végén kezdődött. A kiötlője valószínűleg egy édesipari gyár tulaja lehetett, aki meglátta az üzleti lehetőséget ebben a Japánban még ismeretlen, angol-szász romantikus lelkek ünnepéből világszintű kereskedelmi őrületté transzformált alkalomban. És lám igaza volt, a szívecskés csokoládék kereskedelmi megjelenésével a szigetországban beköszöntött egy új szokás: a nők ajándék édességgel fejezik ki szeretetüket, szimpátiájukat, tiszteletüket a férfiak felé. Édes ajándékot osztogatni ugyanis nem feltétlenül csak a szerelmesnek / vőlegénynek / férjnek szokás. Az úgynevezett giri choco (義理チョコ) olyan kis figyelmesség amit munkatársak vagy közeli ismerősök kapnak. A nagy Ő számára a honmei choco (本命チョコ) jár, ami gyakran sajátkezűleg készül és nem feltétlenül szív alakú.

A nagyobb áruházak idén - elsősorban a giri choco kategóriába tartozó "tucat édességek" ellen - különleges ízkínálatot vonultatnak fel. Az újdonságok listáján szerepel például shōchū-val töltött bon-bon. (A shōchū egy közepesen erős, körülbelül 25-27 százalékos alkohol tartalmú ital, de nem sake). Azután ott van a válogatott csokoládék kategóriája, ahol egy dobozba több, különböző ízű csoki is kerül. A Mitsukoshi üzletház boltjaiban találni "az édes ízt nem szerető férfiaknak" készített meglepetést is, amiben chili paprika, só és hajdina töltetű, kakaóval bevont különféle formájú "finomság" lapul. Az európai ízvilág számára pedig a legborzasztóbbnak valószínűleg a fokhagymás csoki tűnhet. Ezek persze mind speciális termékek, így az áraik sem hétköznapiak, egy-egy doboz 3.000 és 10.000 yen (5.000 és 17.000 forint) között mozog.

Az újdonságok másik típusa nem is annyira új: a tradicionális japán művészetek ötvözése a csokoládéval. Az édesség mellé tekercsképet, legyezőt, fából készült dísztárgyakat is adnak, így célozva meg azokat a vevőket, akiknek elegük van a rózsaszín kínálatból. A Tokyo Daimaru áruház például idősebb vásárlóknak kínálja a Saga no Aya nevű csokoládét, amihez egy Heian-kori tekercskép másolata is jár.

Az íz- és stíluskülönlegességek mellett meg kell említeni egy harmadik elemet is: a formát. A sok furcsa, csokoládéra egyáltalán nem hasonlító árú látványa valóban meghökkentő. A hagyományos japán ételekre (sushi, okonomiyaki) hasonlító süteményektől a használati tárgyakat formázó csokoládéig sok minden a kirakatba kerül. Akár csak a képen látható szerszámkészlet. Villáskulcs és kombinált fogó csokiból.

A termékeken kívül a díszítésben is nagy szerepet játszanak a tejből és kakaóból készült édességek. Van ahol ruhadíszeket, apró asztali díszeket vagy éppen liftajtó-keretet formáznak belőle.

De, hogy a Valentin napi szokás ne mondassa azt, hogy csak a férfiaknak jó Japánban, említést kell tenni egy újnak mondható, a 80-as évek óta létező alkalomról, amit egyszerűen csak úgy neveznek: White Day (ホワイトデー). Ezt egy hónappal Valentin után (március 14-én) tartják. Ez az amikor fehér nap formában jön a feketeleves, ekkor ugyanis már a férfiakon a sor. Aki kapott valami figyelmességet február 14-én, annak ezen a napon illik viszonoznia azt, méghozzá háromszor akkora értékben.

hozzászólás