Az ősi Japán öt, évszakhoz kötött ünnepe közül a tavasz első fesztiválja a babáké. A lányok ünnepekor (女子の節句 - Joshi no sekku) március 3-án előkerülnek a hina bábuk, és a vörös szövettel fedett emelvényen elfoglalják rangjukhoz méltó helyüket.



A hina bábok varázsa: kiállított ereklyék a lányok ünnepén
2008. március 03. - Hegyi Attila


A minden év harmadik hónapjának harmadik napján tartott hinamatsuri (ひな祭り-ひなまつり) több száz éves hagyományon alapul. A feljegyzések szerint ez a fesztivál Heian-korszak (794-1185) kulturális örökségének tekinthető, ami később, az Edo-kor (1603-1867) során nyerte el mai formáját. A nyolcszázas évek első felében a hina babák papírból készültek, az előkelő családok lány gyermekeinek kedvelt játékai voltak. Abban a korban a nemesek mindig fontosnak tartották az évszakváltáshoz kötött ünnepek (sekku) megtartását. A télből tavaszba forduló március fesztiválja pedig különösen is lényeges volt. Úgy mondták, a kikelet nemcsak a természetet, de az emberi lelket is új erővel tölti fel, alkalmat adva a megtisztulásra, a balszerencse távol tartására.

Az ősi Japánban ehhez a megtisztuláshoz használták a katashiro képeket. A rituálé során egy papírra rajzolt képre (ami önmagukat jelképezte) átkerült minden gonosz szellem, s ezt aztán vagy meggyújtották vagy a folyóba helyezve a víz sodrására bízták. A vékony, papírfigurákból később valódi bábuk lettek, ám a szertartás lényege megmaradt. A baba a testhez dörzsölve magába szívta a rossz szándékot, majd a vízbe merülve messzi vitte azt az embertől.

A bábu alak elterjedésével azonban változott a szerep is. Az Edo-korszak elején a babák egyre népszerűbb játékszerek lettek, a korai papírfigurák és a későbbi bábok kombinációjából pedig megszületett az udvari személyeket formázó hina ningyo. Egy gyűjtemény, amiben megtalálható a Császár, a Császárnő, udvaroncok, zenészek és ezek kellékei. Szintén ebben az időben kezdett divattá válni a "házi kiállítás", amikor ezeket a babákat otthon, egy erre a célra készített lépcsőzetes emelvényen rangjuknak megfelelő ülésrendben elhelyezték. Március harmadik napján a családok felkeresték a rezidenciájukhoz közeli templomokat, szentélyeket és a lányok egészségéért imádkoztak. A hina ningyo pedig a kislányok játékszeréből fokozatosan az ünnep jelképévé vált.

Amikor elérkezik március 3., előkerülnek a fekete lakkal és arany vagy vörös festéssel díszített kis dobozok, amelyekből lépcsőzetes pódium alakítható. A gyakran generációk óta őrzött, ereklyének számító babákat és kiegészítőiket erre az emelvényre ültetik ki. Az ismerősök, rokonok összejönnek, megtekintik egymás gyűjteményét és az alkalomra készített trapéz formájú rizstésztát (hishimochi) esznek ami mellé a shirozake nevű, rizsmaláta és sake alapú - enyhén alkoholos - italt fogyasztanak.

Az óvodákban, iskolákban is megemlékeznek erről az ünnepről. Különböző előadások, koncertek, virágrendezés vagy teaparti kerül ilyenkor a programra. Az utóbbi években kezd divattá válni a más ünnepeken (pl. Karácsony) már népszerű, rengeteg habbal készített (tortának kicsi, de süteménynek nagy) édesség is.

A hina ningyo legtöbbször a családon belül öröklődik, így nemritkán látni száz évnél idősebb bábukat is. Gyakori szokás, hogy amikor lány gyermek születik, a család új babát készíttet. Természetesen az üzletekben és a kézműveseknél egyetlen figura vagy akár egy egész gyűjtemény is vásárolható. A mellékelt videón is látható gyűjtemény például 100 ezer yen (kb. 170 ezer forint) értékű.

Az ünnepi tradíció így folytatódik évről évre. Néha új színfoltként feltűnik egy-egy tradicionális viseletbe bújtatott Hello Kitty figura is a bábuk között, de a 21. században ez elnézhető. A lányok ünnepén nekik is jut szerep, hiszen már részei a modern japán kultúrának és ők is babák. A hinamatsuri az ő fesztiváljuk is.

Egy hinamatsuri készlet reklámfilmje:

hozzászólás