Hashima a Japán déli részén fekvő Nagasaki prefektúra egyik aprócska lakatlan földdarabja, különleges kontúrjának köszönhetően "Csatahajó-sziget" néven vált közismertté. Az egykor kőszénbányája miatt fontos telep 30 éve már lakatlan, teljesen elhagyottan áll Kyūshū nyugati partjaitól 15 kilométerre (Nagasaki kikötőjétől 19 km távolságban), a Kelet-kínai-tengerben. A külföldiek előtt 250 évig bezárkózott Japán 19. század végi nyitásától és a modern ipari nemzetté válásának kezdetétől az 1970-es évekig a szigetnek fontos szerepe volt a gazdasági fellendülésben. Hashima méltán nevezhető tehát a japán gazdasági fejlődés egyik első lépcsőfokának. Szerepe miatt Nagasaki prefektúra önkormányzata szeretné felvetetni az UNESCO Világörökség modern ipari örökségek listájára.

Hashima-sziget a 20. század elején nyerte el mai formáját, amikor a bányákat 1890 óta üzemeltető Mitsubishi társaság magas hullámvédő fallal vette körül a földdarabot és szinte az egész területét beépíttette. A fal és épületek elhelyezkedése együtt olyan kontúrt adott Hashimának, ami a szigetet távolról szemlélőket a japán császári haditengerészet 1920-ban épült Tosa hadihajójára emlékeztette. Innen kapta közismert nevét: Gunkanjima (軍艦島) azaz "Csatahajó-sziget".

Hashima sziget: Tosa-osztályú csatahajó kontúrja a Kelet-Kínai-tengeren (foto: Hashima Webs)

Az 1,2 négyzetkilométeres sziget az Edo-korig nem játszott jelentős szerepet Japán életében. Az ipari fejlődés kezdeti lépései azonban a kőszén lelőhelyek felé fordították a figyelmet és mivel Hashima jelentős külszíni és földalatti tartalékokkal rendelkezett, megkezdődött a betelepítés. A Meiji-kortól a 60-as évekig tartó fellendülés során iskolákat, szórakozóhelyeket, szentélyt és több mint 50 apartmant építettek rajta, lakossága pedig elérte az 5000 főt, amivel a világ legsűrűbben lakott települése lett. Az ott bányászott szenet főleg a szigetország első modern vasipari vállalata, a Yawata Vas- és Acélművek vásárolta fel.

Az újabb technológiai megoldások azután a kőolaj felé terelték a világ iparának figyelmét, így a kőszénbányászat háttérbe szorult. Az igények folyamatos visszaesése és a változó szükségletek miatt 1974-ben a sziget létesítményeit bezárták, az ottlakókat elköltöztették, Hashima 3 hónap alatt teljesen elnéptelenedett. Az azóta eltelt több mint 30 év alatt a part menti betonfal és az épületek állapota leromlott, a lakatlan Gunkanjima igazi szellemváros lett.

Hashima sziget a huszadik század első felében készült fotón (foto: Hashima Webs)

2008-ban Sakamoto Dotokunak, a sziget egykori lakójának kezdeményezésére Nagasaki vezetése terveket készíttetett Hashima Világörökségi listára jelöléséről. Ennek egyik lépéseként nemrégiben megkezdték a hullámok és tájfunok rombolta falak helyreállítását és a romos területek járhatóvá tételét. Végső céljuk, hogy hamarosan az idegenforgalom számára is hasznosítható, minden szempontból vonzó és biztonságos látványosságot alakítsanak ki a most még szellemszigetnek tűnő Hashimából.